Nem bírtam másra koncentrálni, csak rá. Ahogy kipirul az arca a sok ugrálástól kipirul. Éppen egy koncerten voltunk. Figyeltem őt. Mozdulatai az emlékezetembe vésődtek. Mindent tudtam róla és ő is rólam. Azt is hogy más vagyok. Biszex. Az emberek megvetnének érte. De ő nem. Különleges... Teljessen elvonta a figyelnem. Nem is tudtam, hogy mit csinálok. Testem öntudatlanul cselekedett. Odamentem hozzá és....
*izgalomfokozás xd (ugye milyen jó vagyok benne?)*
megcsókóltam....
Nem érdekelt se a menedzsmet se semmi. Csak Ő volt és én. Ajkai az én ajkaimon... Csak mi a nagy semmiben. Igaz nem sokáig...
A képet köszönöm társnőmnek az egyetlen csodálatos tökéletes szuper (fel vok porogve a kep miatt) *11000000 ev múlva* gyonyorű stb. Macinak!!!
